Hatalmas tömeg gyűlt Dora Campbell köré az iskolában. Ugyanis, holnap lesz a család éves tavasz köszöntő bálja, ahová a lány minden évben meghívja pár iskolatársát, hogy megnézhessék a kastélyt. Idén is hatalmas volt a tolongás a hercegnő körül. A lányok mind el akartak jutni a királyi bálba, ám csak két emberre eshetett választás. Idén Dora legjobb barátnője - Elisabeth Sollar, a napfény uralkodónője - és egy Wendell lányra esett a választása.
- Ugyan már emberek, mi olyan nagy szám ezen a bálon? Patricia, legalább benned lenne annyi önbecsülés, hogy nem mész el egy Campbell bálba. - lépett be az ajtón Daniel.
- Kedves diáktársaim. Nem kell erre a senkiházi alakra figyelni. Nem tudja mi a jó, hisz nem érhet fel velem.
- Nem érhet fel velem. - vette fel a fiú Dora alakját, és gúnyosan utánozta.
- Szállj ki az alakomból te Wendell!
- Mert mi lesz hercegnő? Megmutatod a kis víztrükkjeidet? - áll vele szemben a még mindig a lány alakjában lévő fiú.
- Gyerekek, kérlek. Nem meg mondtam már, hogy az iskola területén tilos a mágia? Daniel, gyere velem az igazgatói irodába. - a legjobb pillanatban jelent meg az igazgató helyettes.
- Igen, Ms. Graham. Vigye ki innen ezt a szemetet. - tette fel a kezét nyájasan Dora.
- Kisasszony, maga sem marad ki.
Az igazgatói iroda egy hatalmas üres terem volt, egy nagy asztallal a közepén. Semmi virág, a fény alig szűrődött be, tisztára, mint egy rabló banditák tanyája. A diákok nem szerettek ide kerülni, mivel az igazgató kegyetlen zsarnok volt. Az a hír járja, hogy aki ide bekerül, az nem jön ki épen. Valakinek a lelkén, valakinek a testén érzékelhetők a változások.
- Már megint, mit műveltek? - kezdte rá idegesen az igazgató.
- Ez a Wendell kezdte!
- Elég! - csapott egyet az asztalra. - Campbell, te meghívtad a bálodra az embereket, most már hagyd abba! Wendell, attól, hogy nem téged hívott, nem kell ennyire bunkónak lenned! Mikor hagyjátok abba, ezt a gyerekes viselkedést?
- El akarsz jönni a bálomra? - döbbent le a lány.
- Én ugyan nem! Honnan veszi igazgató úr, hogy én elmennék, egy ilyen bálra? - mentegetőzött.
- Ne nézz hülyének, fiam!
- Elnézést, nem akarom megzavarni önöket, de itt vannak a kisasszonyért a szülei. - lépett be az ajtón az igazgató helyettes..
- Most megúsztad Campbell. Menj!
A lány felállt, hosszú haját hátracsapta, és kilépett a helyiségből. Daniel csillogó szemekkel nézete, ahogy az ajtó elválasztja őket. Különös érzései vannak mostanában. Akár hányszor Dora közelében van, a gyomra görcsbe rándul.
- Itt vagy fiam? - zökkentette ki a lány látványából az igazgató.
Hirtelen visszafordult, de amilyen gyorsasággal fordult, olyan gyorsasággal is fagyasztotta meg az asztal egyik felét. Az ereje egyre nagyobb, így kevésbé tudja kordában tartani a démoni énjét. A szülei nem foglalkoznak vele, mivel tudják, hogy ez a családi öröksége, és átfogja venni a démon a hatalmat felette. Egyedül az unokahúga törődik a démoni énjével. Szegény lány tudja mit él át. Kényszerítették, hogy vegye fel a tündéri képességet, hogy az unokabátyjának legyen egy segítője, ha már a trónon fog ülni. Ezt a képességet a legközelebb álló lány örökösnek kell fel vennie. Viszont egy ára van. Nem választhat maga módján erőt. Ahhoz a démonhoz kell igazodniuk, aki a védelmező emberben benne van. Daniel esetében a fagy. A legerősebb, és a legkegyetlenebb démont kapta meg. A lényt az üknagyapja hordozta évszázadokkal ezelőtt. Neki nem volt védelmezője, ezért mikor a démon átvette a test felett az irányítást felfalta belülről, és az emberi énje örökre eltűnt.
A fiúban kavarogtak az érzések, mikor meglátta az asztalt. Egyben a félelem, és a harag. A legrosszabb párosítás ilyen korban. Fél, hogy megfogja ölni a démon a testét, és nem lehet együtt a szeretett lánnyal. Harag a szülei iránt, meg persze egy lány iránt, hogy nem lehet vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése