I. fejezet - Meghívó

Hatalmas tömeg gyűlt Dora Campbell köré az iskolában. Ugyanis, holnap lesz a család éves tavasz köszöntő bálja, ahová a lány minden évben meghívja pár iskolatársát, hogy megnézhessék a kastélyt. Idén is hatalmas volt a tolongás a hercegnő körül. A lányok mind el akartak jutni a királyi bálba, ám csak két emberre eshetett választás. Idén Dora legjobb barátnője - Elisabeth Sollar, a napfény uralkodónője - és egy Wendell lányra esett a választása.
- Ugyan már emberek, mi olyan nagy szám ezen a bálon? Patricia, legalább benned lenne annyi önbecsülés, hogy nem mész el egy Campbell bálba. - lépett be az ajtón Daniel.
- Kedves diáktársaim. Nem kell erre a senkiházi alakra figyelni. Nem tudja mi a jó, hisz nem érhet fel velem.
- Nem érhet fel velem. - vette fel a fiú Dora alakját, és gúnyosan utánozta.
- Szállj ki az alakomból te Wendell!
- Mert mi lesz hercegnő? Megmutatod a kis víztrükkjeidet? - áll vele szemben a még mindig a lány alakjában lévő fiú.
- Gyerekek, kérlek. Nem meg mondtam már, hogy az iskola területén tilos a mágia? Daniel, gyere velem az igazgatói irodába. - a legjobb pillanatban jelent meg az igazgató helyettes.
- Igen, Ms. Graham. Vigye ki innen ezt a szemetet. - tette fel a kezét nyájasan Dora.
- Kisasszony, maga sem marad ki.

Az igazgatói iroda egy hatalmas üres terem volt, egy nagy asztallal a közepén. Semmi virág, a fény alig szűrődött be, tisztára, mint egy rabló banditák tanyája. A diákok nem szerettek ide kerülni, mivel az igazgató kegyetlen zsarnok volt. Az a hír járja, hogy aki ide bekerül, az nem jön ki épen. Valakinek a lelkén, valakinek a testén érzékelhetők a változások.
- Már megint, mit műveltek? - kezdte rá idegesen az igazgató.
- Ez a Wendell kezdte!
- Elég! - csapott egyet az asztalra. - Campbell, te meghívtad a bálodra az embereket, most már hagyd abba! Wendell, attól, hogy nem téged hívott, nem kell ennyire bunkónak lenned! Mikor hagyjátok abba, ezt a gyerekes viselkedést?
- El akarsz jönni a bálomra? - döbbent le a lány.
- Én ugyan nem! Honnan veszi igazgató úr, hogy én elmennék, egy ilyen bálra? - mentegetőzött.
- Ne nézz hülyének, fiam!
- Elnézést, nem akarom megzavarni önöket, de itt vannak a kisasszonyért a szülei. - lépett be az ajtón az igazgató helyettes..
- Most megúsztad Campbell. Menj!
A lány felállt, hosszú haját hátracsapta, és kilépett a helyiségből. Daniel csillogó szemekkel nézete, ahogy az ajtó elválasztja őket. Különös érzései vannak mostanában. Akár hányszor Dora közelében van, a gyomra görcsbe rándul.
- Itt vagy fiam? - zökkentette ki a lány látványából az igazgató.
Hirtelen visszafordult, de amilyen gyorsasággal fordult, olyan gyorsasággal is fagyasztotta meg az asztal egyik felét. Az ereje egyre nagyobb, így kevésbé tudja kordában tartani a démoni énjét. A szülei nem foglalkoznak vele, mivel tudják, hogy ez a családi öröksége, és átfogja venni a démon a hatalmat felette. Egyedül az unokahúga törődik a démoni énjével. Szegény lány tudja mit él át. Kényszerítették, hogy vegye fel a tündéri képességet, hogy az unokabátyjának legyen egy segítője, ha már a trónon fog ülni. Ezt a képességet a legközelebb álló lány örökösnek kell fel vennie. Viszont egy ára van. Nem választhat maga módján erőt. Ahhoz a démonhoz kell igazodniuk, aki a védelmező emberben benne van. Daniel esetében a fagy. A legerősebb, és a legkegyetlenebb démont kapta meg. A lényt az üknagyapja hordozta évszázadokkal ezelőtt. Neki nem volt védelmezője, ezért mikor a démon átvette a test felett az irányítást felfalta belülről, és az emberi énje örökre eltűnt.
A fiúban kavarogtak az érzések, mikor meglátta az asztalt. Egyben a félelem, és a harag. A legrosszabb párosítás ilyen korban. Fél, hogy megfogja ölni a démon a testét, és nem lehet együtt a szeretett lánnyal. Harag a szülei iránt, meg persze egy lány iránt, hogy nem lehet vele.

Prológus - Ahol minden elkezdődött

Bonjour idetévedő! 

Szeretettel köszöntelek Kandenall birodalmában. Ezen a helyen megismerkedhetsz két család különös történetével, akik soha nem szerették egymást. Minden kifog derülni a történetből, szerelem, csalódás, átkok, varázs. Ha figyelemmel kíséred eme családok életét, rátalálhatsz majd egy különleges dologra, ami a szívedben lakozik. Üdvözöllek titeket Kandenall országában, ahol két család vetélkedik. Kezdjük is el: 

Gondolom, mindenki ismeri a híres Rómeó és Julia történetet. Két család harca, és a szeretett gyermekek halála. A mi történetünk is hasonlít a híres történetre, de mégsem ugyan olyan. Elmesélek nektek egy történetet két családról, akik Kadenall földjén éltek.

A Campbell és a Wendell család évszázadok óta élt már ezen a földön, mikor a két családnak utóda született. Campbell családban egy kislány, ám a Wendell családban egy fiú született. Eddig sem volt jó viszonyuk egymással, de a gyermekek születése betetőzte az egészet. Nem akarták, hogy közel kerüljenek egymáshoz, így úgy döntöttek, hogy különválnak. A Campbell család kapta meg a keleti részt, míg a Wendell család a nyugatit. Teltek-múltak az évek a gyermekek felcseperedtek. A családok között a különbség már látható volt. Még keleten virágzott a kultúra, úgy nyugaton hanyatlásnak indult a királyság. Mindenki bízott a hercegben, hogy majd mikor átveszi a trónt apjától, újra virágzásnak indulhat.

Tizenhat éves korukban a gyermekeket elindították egy különleges iskolába, ahol emberek közelében is lehetnek. A két gyermek egymás tudta nélkül érkezett az intézménybe, és külön utakat jártak. Míg egy szép napon megváltozott minden. Rájöttek a képességükre, és onnantól kezdve ellenségekké váltak. A lány, - Dora – a családi ágról örökölt vízképességet kapta. Viszont képes volt magától rátalálni rejtett képességére, az időfagyasztásra. Képes volt megfagyasztani az időt néhány percre. A fiú, - Daniel -, a családi öröksége egy démon, ő volt a fagy démon, aki bármit megtud fagyasztani, akár a puszta gondolatával is. Ő az egyetlen a Wendell családból, aki rájött a rejtett képességére, az alakváltoztatásra. Képes volt átváltozni bármilyen emberré, és viselni az alakját két napig.

Ezzel kezdődik a történet, és mint ígértem nem lesz boldog befejezés.